Ibéria története

1. fejezet – A készítés (3000 b.B. *)

Az idők kezdete előtt nem volt az ég és a föld felosztva, nem volt világosság és sötétség. Mindenütt tátongó üresség volt, nem volt kezdet és nem volt vég. Ekkor jelent meg az első két isten a világon. Ezek az istenségek teremtő erővel bírtak. A tiszteletreméltó Leya testesítette meg a világosságot és a reményt, szokatlan becsvággyal, fáradhatatlanul harcolt a harmóniáért és az életért. Ezzel szemben Bergelius teljesen a sötétségbe húzódott. Gőgösen és gyanakvással figyelt arra, hogy hatalmát ne kelljen megosztania senkivel. Mindketten óriási ellenségeskedésben éltek a másikkal. Elérkezett egy szörnyű háború ideje, melyben Leya maradt alul és Bergelius foglyul ejtette.

Biztonságban érezve magát Leya legyőzése után Bergelius létrehozott egy rejtélyes és sötét helyet – nyírkos és árnyakkal körülölelt hely volt. Az istennő bebörtönözve, de mégis reményekkel telve használta természetfeletti képességeit, hogy ellenségének kreálmányát megfigyelje. Látta, hogy a világ körülötte üressé válik, és elveszíti régi formáját és vitalitását. Saját erejével létrehozott menny és föld közötti kapcsolatot. Ezt a jelenést később nap és éjnek nevezték át. Ugyanebben az időben Leya megalapította az életet: Föld, víz, levegő és tűz. Kontinensekett teremtett a világba, vegetációt, és számos élőlényt a szárazföldre és a vizekbe. Az egyik kontinensnek Andaron nevet adott – a mai Iberia -, és az első lakosát elnevezte Mu-nak. Mivel nem tudta védelmezni saját teremtményét, megkért nyolc védelmező istent, és megadta nekik a jogot a világ védelmezésére.

Bergelius nem tudott Leya teremtményéről amíg az el nem készült. Emiatt nagyon boldogtalan lett és megkérte Parakeliust, a leghűségesebb szolgáját hogy pusztítsa el a teremtményt minél hamarabb. Parakelius és követői azonnal neki is láttak megcsinálni a saját idilli világukat. Hideg köd lepte el az országot. Parakelius hazugsággal meggyőzte az Andaroniakat hogy csatlakozzanak az Árnyak uralmába. Ettől a naptól a béke nem volt ismert.

A nyolc védelmező isten egy óriási árvizet zúdított a gonoszra hogy megmentse Andaront. A sok víz majdnem elpusztított minden teremtményt a világon. Az a kevés aki túlélte, Britron szigetére menekült Iberia nyugati partjainál.A sötét oldal túlélői mutánsok lettek amelyet Parakelius számlájára írtak. A túlélők megalakították a Rahu milicista törzset.

 

2. fejezet: A kolonizáció (3000-0 b.B. *)

Miután Leya elkészítette a világot és a kontinenseit és elküldte a nyolc védelmező istent oda, sok eltérő embercsoportot alkotott. Ezek a csoportok különböző kontinenseken voltak elszórva. Bergelius megtette magát a Rahu vezetőjének a Briton kontinensen, és a seregeivel problémák sokaságát idézte meg. Sok pusztulást és halált okozott. Ez a fő oka annak a sok menekültnek.

Bergelius egyik legendás teremtménye a sárkány Keribes. A hangos, tűzköpő szörnytől rettegett az egész populáció. Ő és a szárnyas szörnyei lerohanták az országokat és mindenkit és mindent ami nem tudott időben elbújni. A települések elpusztultak, az élet egyetlen jele talán csak a vékony felhők voltak. Andaron szinte érintetlen maradt, az összes többi helyről ide menekültek az emberek és itt települtek le.

Három nagy menekült hullám sújtotta Andaron-t. Óceánt átszelve hajón vagy úszva, hogy megváltást találjanak. És a rémálom utazás után, végre elérték a kontinenst. Dragonrod-ban, amit most már a Holtak Oltárának neveznek, eltemették azokat, akik nem élték túl a nagy utazást. Hosszú idő után négy klán alakult ki. A túlélő bennszülött nép, akik nem álltak a sötét oldalra, úgynevezték őket, Mu klán. Az elfek átváltoztak testetlen lényekké, és átszelték az óceánt a víz alatt úszva, vagy lebegve a felszín fölött. A klán, amit kialakítottak (Bon Tua klán) nagyon hagyományos életmódú volt, elutasított minden változást. A tündérek csoportja Andaron felett átszállt, mint egy buborékoló, és tündöklő lánc, kialakították a Mihur klánt. ezek az apró, különösen intelligens lények nagyon szeretni valóak voltak, de meg tudták magukat védeni a varázslataik segítségével. Körülbelül két évszázadot követően, a macskafélék csatlakoztak a tündérek Mihur klánjához, és tökéletes harmóniában tudtak élni. az utolsó nagy menekült hullámmal emberek érkeztek, akik rövid életüknél fogva, híresek kimagasló ambícióikról és alkalmazkodó képességükről. A Parholn klán követőivé váltak. A négy klán együtt élt meghatározott területeiken belül, konfliktusok nélkül. Britron szigetén élt a Rahu egy elszigetelt csoportja, akik nem voltak tagjai semmi csoportosulásnak.

A kulturális és életviteli áthidalhatatlan körülmények diszharmóniát hoztak létre újra és az ebből származó konfliktus háborúban végződött. De ez a boldogtalanság nem tartott sokáig mert a klánok rájöttek hogy csak akkor maradhatnak életben ha együtt dolgoznak a jövőért. Ez a meglátás vezetett a közös megértéshez és békében együttéléshez. Ettől a ponttól az emberek megosztották a tudásukat és támogatták egymást hogy együtt erősödjenek.

Másrészről, a Rahu az energiájának nagy részét seregének erősítése emésztette fel. Borzasztó terveket szőttek egy invázióról, aminek célja a népek elpusztítása volt. Brutális erővel támadtak a lényekre az egész ország területén. De a klánok, egyesített erővel és akarattal, visszavonulásra késztették a Rahu-t. A csata vége felé közeledve Krawendyn hatalmas kardja a katonák kezébe került, akik Andaron parancsnokhoz vitték, és ő egy biztonságos helyre rejtette el. Bár egymagában a kard jelenléte -amit egyébként sötét erővel hoztak létre- elég volt ahhoz, hogy a viszálykodás magvait elvesse a népek között. A sötét erő megtalálta a módját, hogy rabul ejtse a lakosok bűnös lelkeit. És az egykori béke az egyik pillanatban háborúvá változott.

A nyolc védőisten sietett Leyához és felébresztették. Pihennie kellett Andaron elkészítése után, és arra ébredt hogy mennyi gonosz dolog történt amíg ő aludt. Az istennő nyolc alattvalót küldött Andaronba hogy rendezzék le a problémát. Először elvették Bergelius kardját és elpusztították. Aztán megszüntették a háborúkat, meggyógyították a sebesülteket és békét hoztak a világra.

Nemsokkal ezután, a második Rahu invázió elkezdődött. Ismét váratlanul és brutálisan pusztítottak el mindent a kontinensen. Nagyon sok csata után a védő istenek árvizet zúdítottak a világra amely majdnem elpusztította a civilizációt. A túlélők egy szigetre menekültek. Végül a civilizáció ismét virágozni kezdett.

 

 

3. fejezet – Az új korszak (0-85 a.B. *)

Blid Blonead királynő alapított egy új nemzetet és azonnal elnevezte Iberia-nak. Az első években küzdöttek a túlélésért, ami még mindig nem szűnt meg néhány farmer esetében. Új területeket művelnek meg, ami csak részben sikerül. A veszélyes és kiszáradt területek nem alkalmasak mezőgazdálkodásra. Ezenkívül a telepeseket vad állatok támadják, az életüket sodorják veszélybe. A mindennapi élet nagyon nehéz. A lakosok elkezdték magukat kiképezni az ősi harcművészetek tanulásával, hogy meg tudják védeni saját magukat a szörnyetegekkel szemben. Jó néhány év alatt a népcsoport egyik helyről a másikra vándorolt Iberia-ban, keresve egy otthonnak nevezhető helyet.

Ahogy az idő telt, a nép egyre több képességet fejlesztett ki, és egyszer csak sikerült felülkerekednie a lényeken, és számos ellenségét is a pokolra küldenie. A népesség innentől kezdve rohamosan nőni kezdett, nagy lélekszámú falvak keletkeztek, és az elhagyott települések is újra benépesültek. Blid Blonead királynő elhatározta, a falvak öregjeivel folytatott tanácskozás után, hogy a határokat ki kell jelölni, amilyen területeket az ellenségtől meghódítottak, azokat meg kell tartani. Iberia első országa megszületett. Ardir, Tibered, és Tarat, mindhárom ország Iberia központjában hozta létre határait, és jól ismertté vált azokban az időkben, a számos honvédelmi háborút követően.

Történt egyszer, hogy a sötét oldal által irányított Rahu beáramlott a földekre, és majdnem az egész országot feldúlta Ardir első háborújában. A jó és a gonosz közötti háborúskodás kitört, az egyik oldalon a sötét hatalom állt, akik megpróbáltak világuralomra törni a másik oldal, a fény oldalával szemben, akik évszázadokon keresztül azon munkálkodtak, hogy megteremtsék az életet. Rövid tűzszünetek tarkították a két oldal háborúskodását, de döntés nem született. Ardir, még meggyengülve az előző háborútól, nagy veszteségeket szenvedett el. A túlélők elmenekültek a környező országokba Arian Horus vezetésével. Ő hősiesen harcolt és védelmezte a gyengéket, dicsőséget és tiszteletet szerezve ezáltal.

A második nagy háború alatt, ami Tarat idejében volt, Arian Horus vezette az Iberiaiakat és együtt győzedelmeskedtek. Bár a Rahu és a vezetők elpusztultak, a támadást folytatták. Számos csata volt a királynő kastélyánál, amit végül az Iberiaiak megvédtek. Miután az utolsó támadást is visszaverték, a királynő és a hős Arian Horus eltűnt.

 

 

 

 

4. fejezet – A háborúk kora (85 a.B.* – napjainkig)

A nép megdöbbenésére Blid Blonead királynő és Arian Horus eltűnt, mintha a föld nyelte volna el és nem jelent meg többet. Nem volt királyi utód, ezért felosztották a birodalmat négy egyenlő területre, melyeket a királynő legközelebbi bizalmasai irányítottak: Neban Maha, Ruard Lopesa, Edgar Seher és Uma Plutak. A kapzsiság és a vágy, hogy még több hatalmat és még több területet szerezzenek, mind a négyen elkeseredett hatalmi harcba vetették magukat. A zsarnokok által sújtott alattvalók között határtalan elégedetlenség alakult ki. Edgar Seher nemsokára elhatárolta magát a könyörület nélküli kormányzóktól, és Iberia déli részén egy szent várost alapított. Innen származott később a mai Gor.

Armin of Remperd vezetése alatt a felkelés elkezdődött. Lezia városában nem ment minden a felkelők elképzelése szerint, a katonák beszorították őket a város közepébe. Az ellátásukat elvágták és 6 hónap harc után egyetlen éjszaka 20000 lázadó halt meg. Ez a csata A fekete hold mészárlás éjszakájaként vonult be a történelembe. Uma Plutak és Armin of Remperd megszökött. Ezután Ruard Lopesa átvette az uralmat és az északi, nagyobb területet átadta Valoriannak, a nyugatit Neban Mahanak. A gyorsan fejlődő Szent Város Gor lett.

Ruard Lopesa egy kegyetlen uralkodó volt, a népe nem volt neki fontos, csak és kizárólag a saját hatalma határozta meg a tetteit. Neban Maha uralkodó folyton a népével foglalkozott, mégis a védekezés Ruard Lopesa ellen nem szakította félbe a zavargásokat. Mindketten kineveztették magukat uralkodónak és egyre jobban eltávolodtak egymástól. Ezt a királyságok közötti sok kicsi harci vita követte. Gor nem vett részt ezekben a csatározásokban, elérte, hogy semleges maradjon. Nedbed király a gazdaságra fektetett nagyobb hangsúlyt, élelmiszerrel és fegyverrel kereskedett mindkét országgal.

A folyamatos csaták a két királyság között háborút robbantottak ki. Ruard delegációt küldött Valorianba, hogy beszedje az adót. A válasz erre az volt, hogy a delegáció minden tagját lefejezték. Ruard Lopesa megnövelte az adókat a saját területén, hogy finanszírozni tudja kiadásait. Nemsokkal később megérkezett a hadüzenet Deriontól Valorian ellen. Sikeresen megtámadták Valorian fővárosát, de nem tudták a Neumann kastélyt elfoglalni. Arra jutottak, hogy mindkét csapat egyforma erős, és tűzszünetet rendeltek el.

Neban Maha-t meggyőzték, hogy a Gor segítette Deriont a háború alatt, ezért ellentámadást kezdeményezett. Szerencsére a lakosok időben elmenekültek. Miután minden ment a rendes kerékvágásban, Gor kiépítette saját seregét habár mindkét birodalommal semleges viszonyban állt. Gor kereskedett mindekettővel. A határ Derion és Valorian között nem igazán létezett, miután két évvel ezelőtt, a második háború elején összeomlott. Gor mindkettőt egyenlően támogatta.

Tűzszünetet rendeltek el ismét. Étel, természet adta dolgok és vas kereskedése folyt Valorianban, Derion a mágikus fegyverekre és a mágiára koncentrált. Pár évig ez a nagyon törékeny béke volt, és most megtörni látszik. Ez annyit jelent, hogy a háború bármelyik pillanatban kitörhet.